2016. május 15., vasárnap

Részlet \ MÓD.

Csak, hogy legyen miért várni a vasárnap estét. Sajnos kénytelen vagyok hétfőre kitolni, mert ínhüvelygyulladásom van és a kezem már nem bírja a pötyögést ilyen tempóban.



" - A jobbodon – morogja James, én pedig reflexszerűen elkapom a fejemre célzott kést. A penge pontosan az ujjaim alkotta rés között áll meg, fel sem metszi a bőrt.

Vészjóslóan hátrapillantok.

Körülbelül hatan vannak még ezen a folyosón, de James – a most félig átmosott, összezavarodott, dühös énjével is – elsunnyog egy féloldalas mosolyt.  A pillantása invitálással csillog, amire csak egy bólintással válaszolok: s ő karomért nyúl, felemel, és a szó szoros értelmében az egyik rohamosztagos katonának dob.

A férfiből – akinek sem a nevét, sem az életét nem ismerem –, csak egy holttest, és a vízben elszennyeződő vörös pocsolya marad. "